Tanév végi bátorítás

Egy a szívemhez nagyon közel álló történetet szeretnék megosztani veled, melyet korábban olvastam: egy angol iskolaigazgató az év végi teszt eredményeiről kiküldött értesítő levél mellé saját szavait is mellékelte, hogy tudassa diákjaival, mindegy milyen eredményt is kaptak, értékes emberek. Az igazgató levele hihetetlenül erőteljes, és csodálatos a benne megfogalmazott szemléletmód!

Íme a levél:

„Kedves Charlie Owen,

Mellékelten küldjük a KS2 év végi felmérő eredményeit. Nagyon büszkék vagyunk rád, mivel ezen a nehéz héten rengeteg akaraterőről tettél tanúbizonyságot, és képességeid legjavát adtad.

Mégis, úgy érezzük, hogy ezek a felmérők nem mindig pontosan adják vissza azt, hogy ti mindannyian milyen különlegesek és megismételhetetlenek vagytok. Azok az emberek, akik ezeket a teszteket írják és pontozzák, nem ismernek benneteket úgy, ahogy tanáraitok, ahogyan remélem, én is, és bizonyosan nem olyan alaposan, mint a családotok. Nem tudják, hogy sokan közületek két idegen nyelvet beszéltek. Nem tudják, hogy hangszeren játszotok, táncoltok vagy festetek. Nem tudják, hogy a barátaitok számíthatnak rátok, és hogy a nevetésetek a legborúsabb napot is felderíti. Nem tudják, hogy verset írtok vagy dalokat, hogy sportoltok, a jövőtökön gondolkodtok, vagy iskola után néha a kistestvéreitekre vigyáztok. Nem tudják, hogy már szép helyeken jártatok, hogy milyen remek történetmesélők vagytok vagy mennyire szerettek családotokkal, barátaitokkal együtt lenni. Nem tudják, milyen megbízhatók, kedvesek és figyelmesek vagytok, és hogy mindennap próbáljátok a legjobbat kihozni magatokból. A felmérő eredménye megmutat valamit, de nem mindent.

Úgyhogy örülj az eredménynek, és legyél nagyon büszke rá, de ne felejtsd el, hogy az ember sokféleképpen lehet rátermett.”

(Forrás: nlcafé, eredeti angol írás: today.com)

Szerintem szülőként és pedagógusként is a legfontosabb lenne betartanunk azt, amiről az igazgató úr is beszélt. Mégpedig azt, hogy ne az alapján ítéljünk meg egy gyermeket, hogy hányas lett a fizika vagy a matek felmérője. Egy gyermeket is, ahogy mindenki mást is, csakis összességében szabadna megítélni.

Lehetséges, hogy az év végi jegyeinél többet árul el egy gyermekről, ha megfigyeljük, hogy mennyire barátságos, mennyire segítőkész, milyen a problémamegoldó készsége, milyen a kommunikációs készsége, valamint milyen tehetségei és kompetenciái vannak? Én egészen biztos vagyok benne!

Ehhez képest gyakran tapasztaltam, hogy például egy matek tanár csak azt volt képes látni, hogy a tanuló megbukott, és úgy kezelte, mintha egy buta kis senki lenne. Miközben lehet, hogy ez a matekból elakadt diák mindenkinél jobban és ügyesebben bánt a kisgyerekekkel, rendkívül segítőkész volt, és művészi szinten rajzolt 8 éves kora óta.

Kit látott ez a tanár, amikor erre a gyermekre azt mondta, hogy egy senki? Valójában senkit sem látott, ő csak matematika példákat és az érdemjegyeket látta, az embert nem volt hajlandó meglátni mögötte. És az ilyen hozzáállás egyáltalán nem fair a gyerekekkel szemben.

A fenti levél és saját véleményem alapján is: igenis, hogy attól még értékes egy gyermek, egy diák, hogy nem jó jegyeket kap. De jó lenne, ha ezt minden szülő és minden tanár értené!!!

Én nagyon szeretném, ha csak olyan tanárok tanítanának az iskolákban, akik összességében vizsgálják a diákok értékeit!

Barátsággal:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .