Büszke vagyok Dóri lányomra, mert TUD és IMÁD is olvasni! Hogy mi a titkom? Hogyan szerettettem meg vele az olvasást?
Először is eldöntöttem, hogy olyan NEM történhet meg, hogy nem tanul meg nagyon jól olvasni. Ez ugye azt jelenti, hogy minden betűt – írott és nyomtatott, kicsi és nagy – stabilan ismer. Ez az alapok alapja. Ebben nincs elnézőség. Ezt ugyanolyan fontosnak gondoltam, és ugyanolyan magától értetődő igényem volt rá, mint hogy megtanuljon járni.
Ezzel párhuzamosan a jó példamutatás is mindvégig ott volt. Mi nem csak mondogattuk neki, hogy olvasson, hanem a mindennapokban is azt látta, hogy anya és apa szereti a könyveket, és sokat olvas.
Fontos tényezőnek tartom azt is, hogy egész pici korától minden este meséltünk neki, és 2-3 éves korától rendszeresen jártam vele könyvtárba. Ez volt Dóri egyik kedvenc programja. Órákig nézegette, lapozgatta a könyveket, és mindig ő választhatta ki, éppen milyen mesekönyveket kölcsönözzünk ki. Nagyon szerette a könyveket már akkor is!
Mindez azonban nem lett volna elegendő ahhoz, hogy olvasó emberré váljon. Dóri lányomnak kiváló szókincse van! Amikor bekerült az óvodába, kb. 1 hónappal rá az óvónő egyszer odajött hozzám, és ezt kérdezte: „Mit csináltok Ti ezzel a gyerekkel, hogy ilyen hihetetlen nagy szókincse van? Az elmúlt 20 évünk alatt egyszer sem találkoztunk még ilyen gyerekkel.”
Pici kora óta kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy értse a szavakat, akár meséléskor, vagy a hétköznapi beszélgetések során.
Dórinak ez a vérévé vált: mindig meg akarja érteni a szavakat!!! Még az autóban, utazás közben sem hagyja, hogy apukájával olyan szavakat használjunk, amit nem ért. Azonnal kérdezi, hogy mit jelent, ha elhagyja a szánkat egy számára ismeretlen szó. Aztán, amikor olvas, folyamatosan kiabál ki a szobájából pici kora óta, hogy: „Anya, mit jelent az a szó, hogy…?”
Ezt a tudást és igényt a stabil tanulási technológia alapok elsajátításának köszönhetjük. Ugyanis L. Ron Hubbard felfedezte, hogy a tanulás legfontosabb akadálya a meg nem értett szó vagy szimbólum. Ez pedig a következőket jelenti: egy szó vagy jel, amit NEM értettünk meg, illetve rosszul értettünk.
Gondolj bele! Te szeretsz olyan szövegeket (pl. jogi szövegek, használati utasítások) olvasni, amelyekben több a meg nem értett szó, mint a megértett szó? Mert én nem! Ugyanígy a gyerekek sem!
Ha túl sok ismeretlen szó van számukra egy tankönyvben, vagy regényben, versben, bármiben, nem fogják érteni azt, és természetesen szeretni sem.
Én például Dórinak, amikor pici korában meséket olvastam, más szavakkal olvastam egy-egy mondatot, ha túl nehéznek ítéltem meg a szókincsét, vagy megmagyaráztam azt a szót, ami gyanús volt nekem, hogy számára lehet, hogy nem érthető. Ezzel azt értem el, hogy egy idő után már nagyon klassz szókincsre tett szert, és bátran olvastam neki mindent, mert ha hallott egy olyan szót, amit nem értett meg, azonnal szólt. Persze, én pedig MINDIG rettentő türelemmel el is magyaráztam neki a jelentéseket. Ha én sem voltam biztos benne, ugrottam a Magyar Értelmező Kéziszótárért, vagy az internetre, és utánanéztem.
Amikor iskolás lett Dóri, már nem csak meséket olvastam neki, hanem egyszerűbb, kamaszregényeket, mint pl. Bradley az osztály réme, Laura titkos társasága. Nagyon kedves könyvek ezek, együtt nevettünk és sírtunk Dórival, miközben olvastam neki. Imádtuk mindketten ezeket a könyveket!
Közben ugye, ő az iskolában tanulta a betűket, tanult olvasni. És életem egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor az egyik ilyen könyv végére értem, Dóri kivette a könyvet a kezemből, és azt mondta: „Anya, akkor ezt most én is elolvasom, egyedül!” És Dóri így is tett.
Azóta nem kellett neki felolvasnom egy sort sem. Ő azóta olvas, egyik könyvet a másik után. És annyira szeret olvasni, annyira szereti, becsüli a jó könyveket, hogy még azokat a könyveket is megvetette velünk magának, amiket először könyvtárból vett ki. Mert azoknak ott kell lenniük a polcán!
NAGYON FONTOS MÉG, HOGY ezek a könyvek elég nagy betűkkel íródtak, rövid fejezeteik vannak, és viszonylag egyszerűbb nyelvezetük. Magyarán neki valók voltak. Én nem adnám egy 10 éves gyerek kezébe a Kincskereső kisködmönt, ami régies, nehéz olvasmány, ráadásul nagyon távol áll egy mai diák világától.
Én soha, egyetlen kötelező olvasmányt nem erőltettem Dórira. Az irodalom művészet. A művészet pedig kommunikáció. Vagy kommunikál nekünk egy könyv, vagy nem. Senki más nem döntheti el, hogy nekem mi a jó könyv, csak is én! Dóri olyan könyveket olvas, amik neki tetszenek, és nem olyanokat, amiket valaki más szerint szeretnie kéne. Olyan ez mint a zene, a filmművészet vagy a festészet. A te számodra a világ leggyönyörűbb zenéje vagy festménye, vagy a szerinted legjobb film könnyen lehetséges, hogy nekem abszolút nem tetszik.
Én hittem abban, és ma is hiszek, hogy meg kell tanítani mindenkit tökéletesen olvasni, majd az olvasás élményét kell odaadni a gyerekeknek, és olvasó emberekké válnak.
Édesanyám irodalom szakos tanár volt. Imádta a tantárgyát, rajongott a szépirodalomért. A következőt csinálta minden hónapban egyszer irodalom órán az osztályaival: könyvajánló óra. Mit jelentett ez? Mindenki behozhatta a legutóbb olvasott könyvét, és bemutathatta, ajánlhatta a többieknek. Mindegy volt, milyen könyv, ő mint tanár egyáltalán nem szólt bele. Azon az órán a gyerekek voltak a főnökök.
A szépirodalmi verseket, regényeket pedig olyan lelkesedéssel, csillogó szemekkel mutatta be a gyerekeknek, hogy bizony, anélkül, hogy rájuk erőszakolta volna bármelyik írót vagy művet, kedvet kaptak ezekhez diákjai.
Ugye, nem csodálkozol, hogy öcsém is, meg én is imádunk olvasni, és szépirodalom rajongók (bölcsészek) lettünk!
Remélem, tudtam segíteni a saját példámmal Neked, hogy nálunk mi volt a sikeres ezen a területen!
Arra biztatlak, hogy tedd Te is olvasó emberré gyermekedet, tanítványaidat! Ezt persze nem lehet elég korán kezdeni, és nem árt, ha te magad is jó példával jársz elől.
Barátsággal:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
Olvasásproblémás a gyermeked? Segítségre lenne szükséged? Keresd kolléganőnket:
Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu
