Emlékszem egy korábbi tévés „beszélgetős” műsorra. A meghívott, Magyarországon ismert neves oktatási szakemberek elmondták, hogy mennyire rossz helyzetben van a magyar oktatás. A 16 éves korosztályban a funkcionális analfabéták száma a nemzetközi PISA* felmérés szerint 25%, azaz minden 4. diák nem érti, amit olvas.
* PISA: angol mozaikszó, a Nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja rövidítése
Egy 19 éve a pályán lévő gyermek-pszichiáter főorvos ismerősöm a minap írta nekem, hogy a tanulási problémások számát ő a nyolcadik osztályosoknál 40%-ra becsüli. Mindez annak ellenére, hogy az elmúlt években több 100 millió forintot juttattak az iskolákba.
Ez nagyon riasztó jövőkép!
A mai állandóan változó világban hogyan fognak boldogulni ezek a gyerekek felnőttként? Milyen munkájuk lesz, ha lesz egyáltalán? Honnan szerzik meg maguknak a kívánt javakat, ha pénzük nem lesz rá? Milyen rombolást okoz ez majd a jövőben?
Hallgattam a TV-ben az elemzést. A műsor első része főként arról szólt, hogy a pedagógusok nem alkalmasak a munkájukra. Azok kerülnek ide, akik a versenyszférából kiesnek, ezért a megoldás az lenne, ha megemelnék a pedagógusok bérét! Megdöbbentem! Miért gondolja azt BÁRKI, hogy ha egy „alkalmatlan” embernek felemelik a bérét, akkor jobban fog teljesíteni? Ráadásul a versenyszférában, ha egy területen rossz az eredmény, senki nem gondolná megoldásnak, hogy megemeljék az ott dolgozók fizetését.
Azt a kijelentést pedig, hogy a „pedagógusok nem alkalmasak a munkájukra” kifejezetten sértőnek és lejáratónak tartom. Mi is SOKAT ismerünk személyesen, és naponta találkozunk elszánt és kitartó pedagógusokkal, akik minden probléma ellenére kiváló eredményeket érnek el! Hogyan lehet „általánosan” beszélni róluk és általános megoldásban gondolkodni?
A problémák között említették még a pénzhiányt, a tankönyvek sokféleségét, a folyamatos tanterv-módosításokat, az oktatási rendszert. A pedagógusok pedig a túlterheltségre, szoros ütemezésre és az egyre nehezebben kezelhető gyerekekre panaszkodnak. A műsort hallgatva az ember teljesen zűrzavarba kerülhetett. Rengeteg tényező és megoldatlan helyzet. Hol kellene kezdeni a cselekvést és milyen lépésekkel? Ki a felelős a helyzetért? Kinek és mit kellene változtatni? Kavarognak a kérdések összevissza.
Aztán jött egy reménysugár: a meghívott vendégek között volt egy csendes, de magabiztos hölgy. Egy vidéki iskola igazgatónője. Az igazgatónő elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt látta, ha nem változtat valamin, akkor az iskolájának nincs jövője. Pénzt nem tudott szerezni, a tanterveken, tankönyveken nem tudott változtatni, a tantestület, a tanulók és szüleik is adottak voltak. Ő arra koncentrált, hogy megtalálja a megoldást, nem az akadályokra figyelt. Keresett és talált egy módszert, amivel úgy gondolta, javíthat.
A tantestület kétharmada ellenállt a változtatásnak, így a kisebbségi egyharmaddal vágott bele. Azóta eltelt 10 év. Ma már minden tanár az új módszert használja, az új kollégák ezt tanulják meg, mert látták, hogy működik. Ez az igazgatónő tisztán elmondta: nekik mindegy milyen a tankönyvkínálat; jobb lenne több pénz, de jelenleg kevesebbet kapnak, mint 10 éve; azonban az oktatás színvonala mégis javult náluk.
A titok nyitja: szemléletmódváltás
Nem arra koncentrált, hogy miért nem lehet megoldani a helyzetet és milyen nagy problémák vannak. Jobb oktatást akart az iskolájában és arra figyelt, hogy ezt hogyan érje el. Így a sok fent felsorolt „akadály” megszűnt az lenni, és az igazgatónő elérte a célját: sikeresebbé tette az iskoláját.
Ez az iskola is egy bizonyíték arra, hogy itt vannak köztünk az elhivatott pedagógusok is! Őket kell anyagilag és erkölcsileg elismerni, kiemelni, belőlük kell követendő példát állítani! Ők az igazi mozgatórugók, a jövő reményei.
Kedves igazi, elhivatott pedagógusok!
Köszönjük a munkájukat, hiszen valójában az Önök kezében van a megoldás kulcsa! Az Önök munkája az, ami leginkább megalapozza egy diák tudását! Tudjuk, hogy nehéz, de ne adják fel! „Fertőzzék meg” elszántságukkal és kitartásukkal kollégáikat is!
Kedves oktatási szakértők!
Adjanak nagyobb fontosságot és elismerést a SIKERES pedagógusnak, így emeljék együtt újra magasba a magyar oktatást!
