Talán Te is találkoztál 2013-ban azokkal az óriásplakátokkal, amelyek ismertté tették Judit nénit, a Városligeti Általános Iskola akkori alsós tanító nénijét.
A hirdetéseken egy negyedikes osztály tanulói köszöntek el a nyugdíjba vonuló tanítótól. A plakát nem valamiféle kampány része, hanem az, ami: egy kiváló és szeretett pedagógus búcsúztatója.
Meg is keresték Csiszárné Tarcsi Juditot, hogy megtudják, mitől szeretik meg ennyire tanítónőjüket a gyerekek.
A cikk elolvasásához kattints ide: Judit néni: erre azért születni kell!
Nagyon sok ilyen tanítót kívánok ennek az országnak, és nem lesznek problémás tanulóink, valamint jóval kevesebb társadalmi gonddal kell majd szembenéznünk a jövőben.
Mert hiszek abban, hogy a titok nyitja: a kiváló pedagógus.
Egy igazi, gyerekeket szerető, eredményt akaró pedagógusnak majdnem teljesen mindegy, hogy milyen a rendszer, ő meg fogja tanítani tanítványait, az ő tanulói szeretni fognak iskolába járni, és azok a gyerekek, akiket ő tanított, olyan előnnyel indulnak az életben, hogy azt szavakkal képtelenség kifejezni!
Rendszer ide vagy oda, az én keresztanyám 40 évig volt tanítónő, és minden egyes tanítványa megtanult olvasni. Nem is érti, hogy jutottunk el oda, ami a mai helyzet, hogy a gyerekek fele nem tanul meg rendesen olvasni, nem érti, amit olvas. Kolléganőm anyukája ugyanígy.
Lányomnak általános iskolában volt két igazán jó tanára, Marci bácsi (történelem) és Mariann néni (magyar). Rendszer ide vagy oda, vagy rossz tankönyvek, ők szerették a tanítást, nagyon jól tanítottak, és valahogy emiatt a gyerekek is szerették náluk az órákat, és nagyon jó eredményeket értek el.
Sokan panaszkodnak, hogy kevés a tanárok fizetése. Hogy nem becsüli meg őket a társadalom. Igen, ez igaz! Igaz például Mariann nénire és Marci bácsira, vagy az óriás plakát címzettjére, Judit nénire. És igaz a hasonló, szívvel-lélekkel tanító, a gyerekekért és az eredményekért mindent megtevő pedagógusokra. Az a fizetés nekik kevés. De szerencsére, őket legalább megbecsülik a szülők, megbecsülik a gyerekek. Ahogy csak tudják, kifejezik számukra hálájukat, szóban vagy különböző ajándékok formájában.
De nem igaz nagyon sok más alapokon működő, felelőtlen, eredménytelen pedagógusra. Ők túl vannak fizetve, ők túl vannak csak azáltal becsülve, hogy állásban lehetnek egy iskolában.
Amikor Dóri lányom ballagott, kiharcolta, hogy az osztálypénzből vásárolt virágokon és ajándékokon felül, külön ajándékot vegyünk Marci bácsinak és Mariann néninek, mert őket ő külön el akarta ismerni. Egyetértettünk vele, és támogattuk az ötletet. Személyesen felkerestük őket az évzárón a tanáriban, és szép szavak kíséretében átadtuk nekik külön ajándékainkat.
De a többieknek, sajnos, nem adhattunk. Mert egyszerűen nem érdemelték meg. Nagyon szomorú, hogy ilyen rossz az arány: 12-ből 2 igazán jó tanár.
Azt hiszem, ha én lennék a felelőse annak, hogy kiből lehet tanár, nagyon sok jelenleg alkalmazásban lévő pedagógus elveszítené a munkáját. És lehet, hogy nagyon sok most munkanélküli pedagógusnak munkát adnék.
Nem érdekel, milyen nehéz a rendszer, milyen nehezen kezelhetőek a gyerekek. Ha már tanárként dolgozik valaki, csinálja a munkáját tisztességgel, nagy felelősséggel, eredményesen!
Vagy menjen el, és csináljon valami mást!
Sokkal értékesebb tagja számomra a társadalomnak egy 8 osztályt sem végzett utcaseprő, aki tisztességes munkája által tisztább járdákat és utcákat teremt nekünk, mint egy diplomás tanár, aki nem szereti a gyerekeket, nem ér el eredményeket, vagy akár még káros hatással van rájuk, mert rettegésben tartja őket, leértékeli vagy megalázza őket.
Lehet, hogy kemény szavak ezek, de őszinték.
Neked mi a véleményed erről?
Barátsággal,
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
