„Egy okos amerikai közgazdasági professzor soha nem buktatott meg egyetlen hallgatót sem, a közelmúltban azonban megbuktatott egy egész osztályt.
Miért? Azért, mert az osztály kitartott amellett, hogy az „Obama Care” szociális program nagyon is jól működik: végre nem lesznek szegények és gazdagok, mindenki egyenlő alapon fog élni és egyformán fogja érezni majd magát. (Az „Obama Care” program célja az USA egészségügyi rendszer mindenki által elérhetővé tétele és jobbá változtatása.)
A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet, és majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Mától fogva az osztály tanulóinak osztályzatát csak összeadjuk, átlagoljuk, és ugyanazt az osztályzatot fogja kapni mindenki. A legjobb továbbra is az 5-ös, a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz. Jó? Így majd meglátjuk, kinek lesz igaza a végén. Az osztályban mindenki beleegyezett.
Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Persze azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont akik kevesebbet tanultak és nem sokat tudtak, azok nagyon örültek az osztályzatnak.
A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek, és ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye már csak 2-es lett.
A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult, és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve, és mindenki megbukott.
Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyanilyen alapokon nyugszik, és éppen ezért nem is működik, meg kell buknia. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha ő szorgalma ellenére kevesebbet kap.
Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:
- Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
- Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett megdolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgoznia.
- A kormány nem tud adni senkinek semmit addig, amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
- Semmit nem tudsz megsokszorozni úgy, hogy először elosztod.
- Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét azokra költi állandóan, akik nem csinálnak semmit, az a nemzet elindult a bukás felé.”
Ezt a szösszenetet nem én írtam, a Facebook-on találtam, de 100%-ig egyetértek vele.
Te mit szólsz hozzá?
Az a legfájdalmasabb, hogy ez egy teljesen megszokott és egyre általánosabb tendencia ma a világon. Nézzük például, hogyan igaz ez az oktatásra?
Az egész rendszer arra épül, hogy átlagoljon. Mindenki számára ugyanaz a követelmény, mindenkinek mindent ugyanannyi idő alatt kell teljesíteni. Függetlenül attól, mi az érdeklődési köre egy tanulónak, és a különböző területeken milyenek a képességei.
Lehet, hogy Pistike kiváló sportoló és rendkívül ügyes a barkácsolásban. De matekból vagy magyarból nem olyan jó. Vagy azért, mert nem is érdekli vagy mert valamikor a korábbi tanulmányai során elakadt. Mit fog tenni és milyen következtetést fog hozni ez a rendszer Pistikével kapcsolatban? Nem az átlagon felüli mozgási képességeit fogják továbbfejleszteni és dicsérni őt művészi alkotásaiért.
Nem bizony.
Hanem gyepálni fogják őt, leértékeléseket fog kapni rossz jegyek, szavak és akár buktatás formájában. Mindenki el fogja hitetni vele, hogy amiért ő nem olyan jó pl. magyarból, egy semmirekellő, haszontalan ember. Állandóan szenvedni, kínlódni fog, mert elvárják tőle, hogy javítson ezekből a tantárgyakból, akár odáig élezve a helyzetet, hogy a rossz jegyek miatt már edzésre sem járhat, semmi szabad ideje, hiszen tele van házi feladattal, amit ő nagyon lassan tud elkészíteni, és este 8 után még az évszámokat is be kell magolnia történelemből. Így hát természetesen arra már sem ideje sem energiája, hogy barkácsoljon. Arról nem is beszélve, hogy elveszti minden önbizalmát, butának és bénának gondolja magát, és úgy ahogy van: BOLDOGTALAN.
A rendszer bünteti a képességeket, és erősíti a gyengeségeket. Valamint egy ilyen Pistike – mivel nem ért semmit matek órán és unatkozik, meg már rég feladta – rosszalkodik, és hihetetlen figyelmet igényel a tanártól. A tanár a fegyelmezéssel tölti idejének egy jelentős részét. A rossz, érdektelen és motiválatlan tanulókkal való törődés rengeteg energiát rabol el tőle. Ezzel szemben nincs ideje a tehetséges tanulók fejlesztésére, fel sem merül, hogy olyan plusz dolgokkal foglalkozzanak, ami érdekes, izgalmas, különleges, ami az adott tantárgy iránt érdeklődők számára kihívás lenne. Ami nem csupán a kötelező alapok, hanem extra információk, gyakorlati haszonnal bíró dolgok átbeszélése, feldolgozása lenne.
Így az egész iskola egy unalmas, kötelező rossz dologgá válik. Gyermekeink nagy része utál tanulni, utálja az iskolát.
Vajon ez az az eredmény, amit elő kell állítania az iskolarendszernek?
Kedves Pedagógus kolléga! Szívesen veszem véleményét és tapasztalatait a témával kapcsolatosan.
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
