A legtöbb tanulónak nem volt cipője, ruhája és élelme

“Tanár voltam Nigériában. 41 tanuló volt az osztályomban. A legtöbb tanulónak nem volt cipője, ruhája és élelme. Semmi, de semmi. Viszont tanulni akartak. Minden nap eljöttek, hogy tanuljanak.

Amikor mondtam a kollégáimnak, hogy Amerikában fogok tanítani, azt mondták: Ne tedd. A tanulók ott nem akarnak tanulni. Végig ordítani fognak az órák alatt.

Bizonyos értelemben igazuk volt. Amerikában az osztályaim nagyon sokban különböztek a nigériai osztályaimtól. Kevesebb tanuló volt, és több pénz, de nem volt meg ugyanaz a vágy a tanulás iránt. Meg kellett tanulnom felkelteni az érdeklődésüket.

És arra jöttem rá, hogy egyedüli módja ennek, ha én magam mutatom ezt meg. Megpróbálok úgy tanítani minden gyereket, mintha a sajátom lenne. Ha látják, hogy megpróbálok mindent megtenni minden egyes nap, ők is nagyobb erőfeszítést tesznek.”

Forrás: Humans of New York

Számomra ez arról szól, amit saját magam is megfigyeltem a magyar iskolákban is. Mit is? Hogy bizony, nem az interaktív táblán, a pénzen, és hasonló dolgokon múlik a tanítás sikeressége. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Mire gondolok pontosan? Hát már megint nem másra, mint a PEDAGÓGUS HOZZÁÁLLÁSÁRA.

Mélységesen egyetértek a fent megszólaló nigériai tanárnővel. Ha te úgy tanítod minden egyes diákodat, mintha a sajátod lenne, ha Te megteszel mindent, minden egyes nap, a diákjaid is nagyobb erőfeszítést tesznek.

Kedves Pedagógus kolléga! Mutass jó példát!

Szeretettel:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.